Aggódik a beutaztatásért a MUISZ

Július óta nem minősül utazásszervezésnek, s így nem engedélyköteles a B2B beutaztatás. A MUISZ aggodalmasnak tartja ezt a jogértelmezést.

A MUISZ közleményben tájékoztatta tagjait arról, hogy az uniós utazási irányelv átültetésének következtében – egyes jogértelmezések szerint – a kizárólag B2B kapcsolatokon alapuló beutaztatói tevékenység nem minősül utazásszervezésnek – mondta el szerkesztőségünknek Erdei Bálint, a szövetség elnöke.

A MUISZ véleménye szerint ez nem tesz jót sem a szakmának, sem az országnak, ugyanis ettől kezdve bárki végezheti ezt a tevékenységet, ráadásul a tevékenység szakmai ellenőrzése is megszűnik.

Erdei Bálint jelezte, információik szerint a Magyar Turisztikai Ügynökség is foglalkozik már a kérdéssel.

Júliusban Budapest Főváros Kormányhivatala (ide tagozódott be a korábbi Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal – A Szerk.) az utazási vállalkozóknak megküldött jogértelmezése szerint a B2B beutaztatók nem minősülnek utazásszervezőnek, és ennél fogva tevékenységük folytatásához nincs szükség a Kormányhivatalnál történő regisztrációjukra, illetőleg nem vonatkozik rájuk az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII.23.) Kormányrendelet követelményrendszere. Azóta egyre több MUISZ tagiroda fordul a szövetséghez a témával kapcsolatos kérdésekkel.

A MUISZ ezért is tartja fontosnak megjegyezni, hogy a B2C beutaztatáshoz – amikor az utazási iroda közvetlenül is kapcsolatba kerül az utazóval, legyen az magánszemély vagy céges ügyfél, akivel nincs keretszerződése – változatlanul szükséges az utazásszervezői jogosultság. Amennyiben például egy külföldi csoport, vagy egy család közvetlenül fordul az irodához, akkor az ő utaztatásukat csak bejelentett beutaztató vállalkozás végezheti legálisan, megfelelő vagyoni kaució birtokában.

Összefoglalva a kedvezőtlen változásokat, július 1-jétől:

  • a B2B beutaztatás már nem engedély, sőt, nem is bejelentés köteles;
    nem szükséges a jogszabályban meghatározott végzettséggel, tapasztalatokkal és képzettséggel rendelkező, a tevékenységért felelős személyt alkalmazni;
  • ezek a beutaztatók nem szerepelnek a Kormányhivatal nyilvántartásában;
  • ezek a beutaztatók nem állnak a Kormányhivatal ellenőrzése alatt, azaz, megszűnik a tevékenység szakmai ellenőrzése;
  • ezeknek a beutaztatóknak nem kell vagyoni biztosítékkal rendelkezniük.

(Ez utóbbival a MUISZ is egyetért, vagyis, hogy a kizárólag B2B kapcsolatokkal rendelkező beutaztató irodák esetében nincs szükség vagyoni biztosítékra, mivel ezen irodáknak nincs közvetlen kapcsolatuk az utazókkal.)

A szövetség júliusban körlevélben javasolta tagjainak, hogy – lehetőség szerint – változatlanul tartsák meg regisztrációjukat a BFKH-nál, mivel amellett, hogy ennek presztízsértéke is van, a külföldi megrendelők bizalma is nagyobb lehet, ha az iroda rendelkezik utazásszervezői engedéllyel.

A MUISZ állásfoglalása szerint a B2B beutaztatók által nyújtott turisztikai szolgáltatás tartalmát tekintve semmiben nem különbözik az utazókkal közvetlenül szerződő (B2C) beutaztatókétól.

Ugyanúgy utazási csomagokat képeznek, csak szerződéses partnereik személyében van eltérés. A Kormányrendelet viszont a szolgáltatási tartalomra vonatkozóan írt elő garanciális követelményeket. E garanciális követelmények mellőzhetősége (pl.: a tevékenységért felelős személyé) lényegében azt jelenti, hogy bármely cég vagy személy (idegenvezető vagy buszos vállalkozó), bármikor belekezdhet B2B beutaztatóként utazásszervezői tevékenységbe anélkül, hogy ahhoz megfelelő szakmai tapasztalatokkal vagy tudással rendelkezne.

Ez előre vetíti a hazai turisztikai szolgáltatások felhígulását és minőségi romlását, a kirívó problémák egyre gyakoribb megjelenését, ami a turisztikai országimázs egésze szempontjából is káros hatásokat vetít előre. A Kormányhivatal ellenőrzési lehetőségének hiánya ugyanakkor nem teszi majd lehetővé a problémás szolgáltatók kiszűrését.

Fontos szempont továbbá, hogy a nyilvántartási kötelezettség megszűnése miatt ellenőrizhetetlenné válik, hogy kik folytatnak B2B beutaztatói tevékenységet, így KSH statisztikai adatszolgáltatás sem lesz.

Emiatt e turisztikai szegmensből lényegében képtelenség lesz pontos vagy akár csak reprezentatív adatokat nyerni akár turisztikai fejlesztési döntésekhez, akár stratégiai célok kitűzéséhez, végrehajtásához és ellenőrzéséhez.

Erdei Bálint, a MUISZ elnökének véleménye szerint a kialakult helyzet mind a magyar turizmus, mind az utazási irodák számára kedvezőtlen folyamatok elindulását alapozhatja meg, ezért fontos lenne a hatályos jogszabályok minél előbbi felülvizsgálata.

A MUISZ felvette a kapcsolatot az ECTAA-val (az európai utazási irodai szövetségek brüsszeli ernyőszervezete). Az európai szakjogászok véleménye szerint az európai irányelvből nem feltétlenül következik a magyar jogértelmezés, s az utazásszervezés szakmai feltételeivel kapcsolatos jogi szabályozás a nemzeti jogalkotó hatásköre.

A MUISZ természetesen elküldte szakmai aggályait a jogalkotónak és bízik abban, hogy a helyzet hamarosan megváltozik.